Ki a vaisnava?

Vaisnavákat nem könnyű találni. Mert ők azok, akik teljes szívükből Krsnának szentelik magukat. Nagyon fontosak, még ha ezt nem is tudják megtenni napi 24 órában, mint Haridász Thákur. Persze lehetnek különleges és kivételes tehetségek. Például nagyon különleges az a bhakta, aki nem szeret másokat bírálni, és nem viseli el, ha spekulálnak egy másik bhaktáról. Kiváló bhakta aki tudja, hogy van valami fogyatékosság a másik bhaktában, de nem szeret beszélni róla, kivéve ha az a másik bhakta éppen tőle kér segítséget.

Fejlett bhaktának lehet tekinteni azt, aki 8 óra önzetlen szolgálatot végez Krsnának, hogy támogassa a lelki tanítómesterét, aki mindig kedves másokhoz, és kellemes módon végzi a szolgálatát. Az ilyen bhaktát Lakhpatinak nevezik, mert olyan, mintha naponta 64 kört dzsapázna. Nagyon fontos szolgálatot végezni, táplálni a szádhanát, az átalakulást az életünkben. Ez jó példa mindenkinek. Az ilyen bhakta Krsna szent földjén él. Minden léleknek segít, aki semmit sem tud Krsnáról. Megérti a lelki tanítómester kívánságait, még akkor is, ha nem említi világosan. Vannak prioritások a vaisnavizmusban, amelyeket csak azok értenek, akik törődnek ezekkel a dolgokkal. Bhakták, akik éjjel-nappal képesek beszélni arról, ami közelebb visz Krsnához. Akik mindenről beszélni akarnak, ami segít a Rádhá-dászjam megértésében. Ismerik Máját és a csábításait, de szívből utálják az efféle tudatot. Még kevésbé érdeklik őket a buta és romboló beszélgetések.

Az anyagi világban mindig azt fogjátok látni, hogy bizonyos embereket csak az érdekel, hogy bizonyos témákról beszéljenek. Ha valaki filozófiai dolgokról szeret beszélni, a legtöbben nem tudnak lépést tartani. Ha egy fiatalember nagyon szerelmes egy lányba, nem érdeklik a többi lányok. Ha van egy finom praszádam-lakoma, nem érdekel, hogy máshová menj enni. Ha megvan a szívedben az igazi lelki vágy, akkor csak egyre jobban és jobban akarsz szolgálni, mert úgy érzed, hogy még nem szolgálsz eleget.

De van egy rejtély, amikor minden világi szokás eltűnik. Nagyon csodálatos. Ez akkor következik be, amikor a nisthá, a lelki szilárdság visszavonhatatlan ténnyé válik. Amikor a transzcendentális érzelmek kezdik legyőzni a szívedet. Amikor a hallás és éneklés vágya fontosabb lesz, mint a pizza – bocsánat, a csodálatos étel, amit felajánlottak Krsnának.

Csodálatos olyan vaisnavát látni, akiben megvan ez a tendencia. Amikor egy bhakta avatást kap, a vaisnava család tagja lesz. Minden ajtó nyitva áll előtte. Ha betartja a szabályokat, és nem követ el sértéseket a vaisnavákkal szemben, semmi nem teheti tönkre.

Rúpa Goszvámi mondja az Upadésámrtájában, hogy mindenkit tisztelnünk kell, aki az Úr szent nevét zengi az elméjében. Nem számít, hogy ugyanabban a lelki családban kapott avatást, mint te, vagy nem. És igazi öröm találkozni azokkal, akik már kaptak avatást, és megtartják az ígéreteiket.

Mint mindig, ez a vaisnava elv érvényes: légy szigorú magaddal, de kegyes másokkal. Azonban nincs túl sok vaisnava a világon, aki komolyan veszi Istent, és aki meggondolja, mielőtt cselekszik, hogy azt a cselekvést jóváhagyják-e.

Nagyon szép gaudija vaisnavának lenni, de belül magunkban nem lehet a legcsekélyebb arrogancia sem másokkal szemben, akik más hagyományokban keresik Istent. Különben nem vagyunk alázatosak, nem vagyunk a parampara ideáljainak valódi képviselői. Mint láthatjátok, csodálatos találkozni egy vaisnavával. És a mi Gurudévánk, Srila Prabhupáda olyan nagy szeretettel haladt végig ezen a világon, hogy mindenkit megváltoztatott, aki őt komolyan vette.