a közös hitre vonatkozik a dharma szó?...

Minden kultúrában megvan az, hogy egy magasabb tekintélyt vagy energiát kell tisztelni ahhoz, hogy boldogok legyünk. Úgy látszik, van valami közös és természetes hit minden élőlényben, az élet valamilyen célja vagy iránya. Erre a közös hitre vonatkozik a dharma szó? Vagy mi a dharma jelentése?

A dharma szó minden élőlény örök és változatlan kötelessége, természetes feladata. A dharmát nem lehet elválasztani az élőlényektől. Ahogyan a hőt sem lehet elvenni a tűztől, vagy a folyékonyságot a víztől. Ez a természetének a része. Ezért nevezik szanátana dharmának is (örök, változatlan).

Nem számít, hogy valaki keresztény, mohamedán, hindu, vagy más személynek, akár egy állatnak van aranya. Az arany mindig arany marad. Ugyanígy a dharma sem hitbeli kérdés, mert a hit megváltozhat. Dharma az élőlény kötelessége a Legfelsőbb Úrral szemben. Nem lehet szektás vagy világi felfogásra korlátozni, mert ez minden élőlény előírt kötelessége.

Mindenki egy adott családba tartozik. A lelki család-tudat a legfontosabb, mivel a dharma (kötelesség) lelki megértését a családban fejlesztjük ki.

Ha valaki nem ismeri a dharmát, alapvetően nem cselekedhet helyesen. A helyes viselkedés szent dharmája alkati helyzetünk megértésén alapul. Alkati helyzetünk az, hogy szolgák vagyunk. De az anyagi feltételekhez kötött lélek természettől fogva nem szeret szolga lenni. Éppen ellenkezőleg – lázadó, állhatatlan, és azt mondja, Nem akarok szolgálni.

Ennek az attitűdnek a tetőfoka, amikor valaki ateista lesz. És egy ateista ezt mondja, Semmilyen körülmények között nem tartozom felelősséggel senkinek ebben a világban. Senki sem létezik felettem. Nagyon boldog vagyok, ha mások engem látnak a középpontnak, de én nem vagyok hajlandó arra, hogy bárki mást középpontnak elfogadjak.

Ez az alapelve annak, aki alkati helyzete ellen cselekszik: nem akarunk szolga lenni. Mindent, a munkánkat, az intellektuális képességeinket, a cselekedeteinket a magunk dicsőítésére akarunk használni. Magunkat akarjuk az előtérbe tolni. Azt gondoljuk, senkit sem kell tisztelnünk, senkinek sem kell köszönetet mondanunk.

Mindezek a filozófiai tendenciák szemben állnak az alkati természetünkkel. Ha becsületesen megfigyeljük, milyen a szanátana dharmánk vagy alkati természetünk, meg fogjuk látni, hogy örömet akarunk szerezni valaki másnak.

Nem vagyunk állandóan boldogok, mert nem ismerjük a lélek igényeit. Nem lehetünk boldogok, ha elutasítjuk és tagadjuk alkati természetünket.

Ha valaki csak a kalitkát tisztítja meg, a madár nem lesz elégedett. Ismerni kell a madár igényeit. Ugyanígy ismerni kell a lélek igényeit is, ha valaki elégedetté akarja tenni az önvalót, és boldog akar lenni. A lélek szükséglete az, hogy kiszabaduljon az anyag börtönéből, és teljesüljön a teljes szabadságvágya. A szabadságot akkor éri el, ha megismeri az Istenség Legfelsőbb Személyiségét.

Ezért mondják, hogy minden munka, cselekedet, kötelesség haszontalan, ha nem kelti fel a vágyat, hogy meghalljuk Isten szerető üzenetét. Ezt a szeretet-üzenetet megtalálhatjuk Srila Prabhupád könyveiben.

Minden élőlény életének alapja, hogy összekösse a cselekedeteit a Legfelsőbb Úrral, Krsnával való kapcsolataival. Ezek a kapcsolatok teljesen transzcendentálisak, és teljesen különböznek a világi tapasztalattól. Ezt a kapcsolatot az odaadó szolgálatban való fejlődésen keresztül lehet észlelni. Mindenkinek aktívan kell végeznie az Úr transzcendentális, szerető szolgálatát, még az anyagi létezés jelenlegi, feltételekhez kötött állapotában is.

Ilyen módon tudatosul bennünk az alkati helyzetünk, és az Úr transzcendentális helyzete, így tudjuk végezni a dharmánkat, hogy visszaállítsuk örök kapcsolatunkat a Legfelsőbb Személlyel.