Tudom, mi a sziddhánta ebben a kérdésben, A lelki világból esünk le? De...

Tudom, mi a sziddhánta ebben a kérdésben, A lelki világból esünk le? De ha valakinek prédikálunk, akinek van hite, ahogyan Prabhupád mondta, ki tudnád ezt fejteni? Hogyan prédikálnál valakinek, aki azt mondja, hogy Prabhupádnak igaza van, és nem érdekli, mint mondtak erről a korábbi ácsárják, például Dzsíva Goszvámi, Visvanáth, stb… nem érdekli az sem, hogy mit mond a sászta a Nem Leesés Tattváról.

És végül, miért prédikálta ezt Prabhupád a követőinek? Az intézményes fegyelem miatt, vagy mert a drog-bolond hippik számára könnyebb volt elfogadni a Vaikuntháról való leesést?

Sok könyvet írtak erről a témáról. Sridhar Mahárádzsa így szokott tréfálkozni, Ezerszer kérdezték, ezerszer válaszoltak. Rövidre fogom.

Senki nem esik le a lelki világból, ha nincs valami különleges elrendezés, mint Dzsaja és Vidzsaja esetében. A dzsívák Krsna határ-energiájából jönnek létre. Semmi személytelen nem jön Krsnától. A Brahmadzsjóti minden szikrája egy dzsíva, és megvan a lehetősége, hogy tisztán szeresse Krsnát.

De én magam, mert sokan, még sok barátom is nagyon félreérthetően értelmezték, én inkább elfogadom Prabhupád álláspontját. Ő ezt mondta: Ha beleesel az óceánba, és jönnek, hogy kimentsenek, te azonban elutasítod a segítséget, és ehelyett azt mondod, először magyarázzátok meg nekem, hogyan estem a vízbe – ennek nem sok értelme van.

Prabhupád folyóiratának ez a címe, Vissza az Istenséghez. Számomra ez azt jelenti, hogy még az Úr ragyogása is az Istenséghez tartozik, és ez alkalommal megvan az esélyünk, Csaitanja Maháprabhu és Srimati Rádháráni kegyéből, hogy sokkal közelebb kerüljünk az Úrhoz. És ez ok arra, hogy örvendezzünk, és meghódoljunk.