A mantra kifelyezés szanszkrit eredetű. Két szóból tevődik össze: mana (elme) és trájaté (felemelni). A mantra tehát az elme felemelését jelenti. Az elme mindig az érzékek tárgyaival foglalkozik, s mivel az érzékek tárgyai a mulandó világ tárgyai, ezért elménk a mulandó világban merül el. Az elmúlás szenvedés okoz, s fájdalmat. A mantrák szerepe, hogy az érzékszerveinken keresztül visszahatva mind értelmileg, mind érzelmileg emlékeztessenek bennünket örök lelki természetünkre, és ezáltal felemeljék elménket az örök valóság tapasztalatai közé. A mantra ezért nem egy puszta szó, nem pusztán betűk és hangok sorozata, hanem közvetítő „eszköz” a forrás és a „felfogó”, vagyis Isten és ember között. Az alábbiakban leírjuk leggyakrabban használt mantráinkat.



Tiszteletteljes hódolatomat ajánlom lelki tanítómesteremnek, aki a tudomány fáklyalángjával felnyitotta a tudatlanság sötétségétől elvakult szemeimet.


Hódolatomat ajánlom Srí Krisna Csaitanjának, Nitjánanda Prabhunak, Srí Advaita Prabhunak, Gadáthar Panditnak és Srívász Panditnak, valamint mindazoknak akik az istenszeretet útján haladnak.




Mantrák szavainak fordításai
Bár a mantrákat nem szokás lefordítani, az egyes szavaknak gyakran egy vagy több jelentése van. A vaisnava mantrák legtöbbször Isten egy nevét foglalják magukban. Szokták mondani, hogy Isten nem megnevezhető. Ez igaz! Azonban pont ezért végtelen sok néven lehet őt hívni. Az alábbi szavak szanszkrit és bengáli eredetűek, de természetesen a mantra nem korlátozható egy vagy több kiválasztott nyelre sem. Természetszerűen Istennek vannak magyar, latin, óegyiptomi, stb. nevei is, melyek ugyanolyan erővel bírhatnak.