Mesterek‎ > ‎

A.Cs. Bhaktivédánta Szvámi Prabhupád

A. Cs. Bhaktivédánta Szvámí, akit tanítványai szeretettel Sríla Prabhupád néven szólítottak, 1896-ban, a Krsna megjelenési ünnepe (Dzsanmástamí) utáni napon született a Földön tiszta vaisnavák családjában, Abhay Csaran De néven. Kalkuttában éltek, s ott végezte tanulmányait is. 1922-ben találkozott lelki tanítómesterével, Óm Visnupád Bhaktisziddhánta Szaraszvatí Thákurral, aki arra biztatta, vállalja föl Csaitanja Maháprabhu misszióját, hiszen a világ csak egyetlen ínségtől szenved, az Isten-tudat hiányától, s jóléti tettek vagy politikai reformok nem segíthetnek az emberiség valódi problémáin. Sríla Bhaktisziddhánta nagy hatást gyakorolt a fiatalemberre, aki elhatározta, igyekszik segíteni ezt a szentéletű embert. Hivatalosan 1933-ban kapott Abhay Csaranáravinda néven felavatást Bhaktisziddhánta Mahárádzstól.

Ekkor már családos ember volt, és volt egy kis gyógyszertára Allahabadban. Házát gyakran felkeresték a Gaudíja Math tagjai, mint Sríla Bhakti Raksaka Srídhar Mahárádzs és mások, akik hosszabb-rövidebb időre megálltak nála. Srídhar Mahárádzshoz életreszóló szoros lelki barátság kötötte, hosszú ideig együttműködött vele a prédikálásban, s oktató tanítómesterének is tekintette őt. Ahogy teltek-múltak az évek, Abhay Csaranáravinda egyre aktívabban vett részt a prédikálásban, és mind többet publikált. 1944-ben indította útjára folyóiratát, melynek Vissza Istenhez (Back to Godhead) volt a címe. Saját maga írta a cikkeket, ő gépelte le, ő végezte a javítást, a korrektúrát, ő vitte el a nyomdába, s végül maga adta is el a megjelent számokat.

Lelki tanítómestere már az első találkozásukkor arra kérte Sríla Prabhupádát, terjessze angol nyelven Krsna üzenetét az egész világon, s ő évtizedeken át készült e hatalmas feladat teljesítésére. 1953-ban Dzshansziban megalapította a Bhakták Ligáját, amely az első kísérlete volt a világméretű prédikálásra. Az ötvenes évek elején Vrndávanba költözött, ahol teljesen a lelki életnek szentelte magát. 1959-ben a lemondott életrendbe lépett, fölvette a szannjászt, s arra készült, hogy Maháprabhu missziójának hirdetése végett külföldre induljon. Tudta, ha el akar jutni nyugatra, könyvekre lesz szüksége, ezért nagyon komoly feladatot vállalt, s lefordította és magyarázatokkal látta el a Srímad-Bhágavatamot. 1965-ben nyílt először alkalma arra, hogy az Egyesült Államokba utazzék. Addigra már a Bhágavatam három kötetét jelentette meg, aminek nagyon jó visszhangja volt, még az indiai miniszterelnök, Sasztri is nagyon elismerőleg nyilatkozott róla.

1965-végén, 69 évesen egy indiai tehergőzös fedélzetén érkezett Bostonba mindössze néhány dollárral a zsebében. Bár sem pénze, sem kapcsolatai nem voltak ebben a számára nagyon is idegen világban, tiszta istenszeretetet sugárzó lénye lassan egyre több embert vonzott magához. 1966-ban fogadta el első nyugati tanítványait, lerakva a bhakti hagyományának alapjait a nyugati világban. Életének utolsó tizenegy évében sok ezren váltak tanítványává. Egyetemeken, intézményekben, illetve az általa alapított templomokban tartott előadásokat, írt vagy nyolcvan kötet tudományos igényű könyvet, valamint ezernyi levelet a tanítványainak és a bhakti iránt érdeklődő embereknek.
Sríla Prabhupád legnagyobb érdeme, hogy torzítás és megalkuvás nélkül közvetítette Krsna üzenetét, és lehetővé tette, hogy az Indián kívüli világ is megismerhesse azt, így váltva valóra Maháprabhu álmát. Az általa elindított lelki forradalom eredményeként ma szerte a világon sokféle vaisnava közösség létezik, hirdetve az Isten előtti meghódolás mindenféle szektásságtól mentes gyönyörű eszményét.

1977. október 14.-én - Srí Vrindávanában - hagyta el testét szerető tanítványai körében.