Mesterek‎ > ‎

Szvámí Bhaktisziddhánta Szaraszvatí

Sríla Bhaktisziddhánta Szaraszvati Thákur a Dzsagannáth Puri nevű szent zarándokhelyen született, Bhaktivinód Thákur családjában, aki a Srí Csaitanja Maháprabhutól alászálló tanítványi láncolathoz tartozó nagy vaisnava ácsárja, tanító volt. Noha Bhaktivinód Thákur magasrangú állami hivatalnok volt, azon munkálkodott fáradhatatlanul, hogy Srí Csaitanja tanítását Indiában meggyökereztesse. Lelki szemei előtt egy világméretű spirituális mozgalom képe lebegett és azért fohászkodott hogy egy olyan fia szülessen, aki segít valóra váltani álmát. 1874. február 6.-án jelent meg e világban; a szent zarándokhelyen Dzsagannáth Puriban, ahol édesapja, Sríla Bhaktivinód Thákur a híres Dzsaganáth templom főmegbízottjaként végzett szolgálatot. A névadó ceremónián a Bímal Praszád nevet kapta. Hétéves korában már képes volt memorizálni a Bhagavad Gíta több mint 700 szanszkrit versét és ámulatba ejtő magyarázatokat fűzött hozzá. Sríla Bhaktivinód Thákur, aki számos fontos könyvet írt és sok egyéb írást hagyott hátra a gaudíja vaisnava filozófiáról, a fiának megtanította a könyvnyomtatást és korrektúrázást.

25 éves korában már nagyhírű tudósa volt a szanszkrit nyelvnek, matematikának és asztronómiának. Asztronómiai értekezése, a Szurja-sziddhánta megírása után kapta mély tudása elismeréseként a Sziddhánta Szaraszvati nevet.
1905-ben édesapja tanácsát követve lelki avatást kért Sríla Górakisóra Dász Babadzsitól. Noha mestere írástudatlan volt, mégis messzeföldön híres szentként és vaisnava ácsárjaként tisztelték. Sziddhánta Szaraszvati, annak ellenére hogy hatalmas tudós volt, Sríla Górakisóra jelenlétében alázatos és odaadó szolgaként viselkedett. Látva magasan képzett tanítványa alázatát és szolgálatkészségét Sríla Górakisóra teljes áldásában részesítette Sziddhánta Szaraszvatit és arra kérte, hogy „az Abszolút Igazság üzenetét hirdesd és tégy félre minden más munkát ennek érdekében”.

1914-ben, Sríla Bhaktivinód Thákur eltávozása után Sziddhánta Szaraszvati édesapja folyóiratának, a Szaddzsana-tósani-nak lett szerkesztője, és megalapította a Bhagawat Press-t, a gaudíja vaisnava irodalom publikálása céljából.

1918-ban Sziddhánta Szaraszvati az élet lemondott rendjébe lépett és a Sríla Bhaktisziddhánta Szaraszvati Gószvámi Maharádzs megtisztelő nevet kapta.
A célból, hogy a gaudíja vaisnavizmus tanításait hirdethesse egész Indiában, megalapította a Gaudiya Math-ot és annak 64 alapszervezetét országszerte. Missziójának székhelye, a Csaitanja Gaudiya Math, Srídháma Majapurban található, Srí Csaitanja Maháprabhu szülőhelyén.

Sríla Bhaktisziddhánta Maharádzs az ősi tradíciót a 20. század technológiájához és társadalmához alkalmazta. A könyvnyomtatást a leghatásosabb eszköznek tekintette ahhoz, hogy átadja az üzenetet az egész világnak, s maga is sok fontos fordítás, kommentár és filozófiai tanulmány szerzője volt.
Iskolájának ő volt az első lelki tanítója, aki megengedte lemondott rendben élő prédikátorainak (szannjászi), hogy nyugati ruhát hordjanak és modern járműveken járjanak a gyaloglás helyett.

A '30-as években Sríla Bhaktisziddhánta kiterjesztette és megnövelte a missziós munkát és sikeresen megalapozta a gaudíja vaisnavizmust, mint meghatározó erőt India lelki életében.

Sríla Bhaktisziddhánta Szaraszvati 1937. január 1-én hagyta el ezt a világot.