A szerzői jog

A szerzői jog felhasználója egy kreatív alkotás tulajdonjogait igényli. Ez azonban nem fér össze a világba alászálló isteni tudás természetével. A szentírások kiadásának és terjesztésének egyetlen személyre vagy intézményre korlátozása ellentmond a mi siksa guru paramparánk és a vaisnava ácsárják természetének. Az a szerzői jogigény, amely csökkenti a kiadott és terjesztett transzcendentális könyvek számát, biztos, hogy nem áll egyetlen vaisnava ácsárja érdekében sem. A jogok egyetlen igazi tulajdonosa maga a Legfelsőbb Úr, Sri Krsna, és egyedül Ő dönti el, melyik tanítványa méltó arra, hogy tovább adja gurujának tiszta üzenetét. Egyszer, amikor Srila A.C. Bhaktivédánta Szvámi Mahárádzs a Krsna-könyvet olvasta, a titkára megkérdezte tőle, miért olvassa a saját könyveit. Ő azt felelte: „Ezek nem az én könyveim, ezeket nekem diktálták.”

Míg Krsna megengedi, hogy Bhagavad-gítáját sok különféle ember kinyomtassa, csak az igazi bhakták nyerik el a bhakti áldásait e szent szöveg kinyomtatásával. Nincs összhangban a transzcendentális törvénnyel, ha bármely vaisnava intézmény ácsárjájuk könyvei után kizárólagos jogokat igényel magának.

A lelki tanítómester Isten átlátszó eszköze, aki az Ő tanításait elviszi a világnak. Srila A.C. Bhaktivédánta Szvámi Mahárádzs azt akarta, hogy a könyveit bárki szétoszthassa, mindenkinek. Amikor jelen volt, még azoknak is megengedte a könyvosztást, akik egyébként távol tartották magukat a misszió igazgatásától. Az ácsárják azt kívánják, hogy a tanításaikat a tanítványaik és más őszinte vaisnavák adják tovább.

A tanítvány a gurujától kapja meg a mantrát és a tanításokat; és megígéri, hogy hűséges marad guruja tanításaihoz. Ez az egyetlen formális feltétel, amit a tanítványnak el kell fogadnia. Így mindegyik tanítványnak joga és kötelessége, hogy gurujának tanításait terjessze, olyan módon, amelyet a legalkalmasabbnak tart. Az is igaz, hogy minden vaisnava misszió természetesen arra akarja használni az általa kinyomtatott és terjesztett írásokat, hogy előmozdítsa az ügyét, a könyvekben kinyomtatott meghívásokon keresztül.

A történelem megmutatta, hogy nagy ácsárják misszióinak tulajdonai néha világias személyek kezeibe kerülnek, akik nem ismerik a helyek szent jelentését. De még az ilyen embereknek sem volt alkalmuk, hogy monopolizálják gurujuk és alapító ácsárjáik írásait. Ez nagyon fontos megfigyelés. Jól ismert tény, hogy az utódok néha nem tudják folytatni az ácsárja tiszta odaadásának vonalát, míg mások tanítványoknak sikerül továbbvinni a szampradája lényegét.

Vaisnava missziók egyes vezető tagjainak helytelen irányítása miatt a gurujuk által megalapozott tulajdon vita tárgya lett, vagy azt rosszul használták. Mégis minden igazi guru tanításai mindazoké, akik továbbviszik üzenetének igazi szellemét. Mivel nem lehet előre meghatározni, valójában ki a méltó tanítvány, mindegyiknek joga van ahhoz, hogy guruja tanításait prédikálja, valamint kiadja és terjessze a tanításait. Csak a saját érdemei, és nem valamilyen kijelölés útján lehet elfogadni valakit, mint aki megfelelően képviseli a lelki tanítómesterét. Azt találjuk, hogy az élő vaisnava hagyomány ezt a következtetést támogatja. Példák erre, többek között:

    * Valamennyi Gaudija Math ág szabadon kiadja az előző ácsárják könyveit. Pl. az ISKCON kiadta a Brahma-Szamhitát, amelyet korábban Srila Bhaktisziddhánta Szaraszvati Thákur adott ki.
    * Valamennyi Gaudija vaisnava énekli Bhaktivinoda Thákur és Narottam dász Thákur dalait.
    * Szokás szerint a vaisnavák nagyon örülnek, ha egy másik vaisnava kiadja és terjeszti bármely más szerző szent vaisnava írásait; jól tudván, hogy Krsna és a szerző nagyon boldogok, ha több lélek kerül kapcsolatba az isteni igazsággal.
    * Mivel csak Krsna vezethet el valakit a lelki tanítómesteréhez (brahmánda bhrahmite kona…), tévedés azt gondolni, hogy valaki jogellenesen visszaélhet bármelyik guru tanításaival, ha kiadja és terjeszti a műveit.
    * Gyakorlati szempontból nincs kifogás, ha több misszió közösen koordinálja az előző ácsárják könyveinek kiadását. Ez azonban csak akkor történhet meg, ha a kiadó vállalat célja áthátható, és azt minden résztvevő ismeri. Srila A.C. Bhaktivédánta Szvámi Mahárádzs maga is buzdította a tanítványait, hogy írjanak, bár még személyesen jelen volt. Hogyan írhat egy tanítvány, ha nincs engedélye, hogy idézze a guruját, és kiadja az írásait?

Srila A.C. Bhaktivédánta Szvámi Mahárádzs kiadó vállalatának, a Bhaktivedanta Book Trust-nek sok különféle osztályát indította el. Én magam (B.A. Paramádvatiti) több Bhaktivedanta Book Trust osztály személyes felelőse voltam (svéd, dán, finn és portugál), 1973-tól 1979-ig.

Srila A.C. Bhaktivédánta Szvámi Mahárádzs teljes szabadságot adott nekünk a kiadásra, és örömmel üdvözölt minden új könyvet. Ő csak azzal törődött, hogy minden energiánkkal Krsnáért dolgozzunk, tekintet nélkül arra, hogy később ki fogja kezelni. Potenciálisan Srila A.C. Bhaktivédánta Szvámi Mahárádzs és hiteles követői minden egyes tanítványa elindíthat egy transzcendentális kiadóvállalatot, és kiadhatja Srila A.C. Bhaktivédánta Szvámi Mahárádzs, Srila Sridhar Mahárádzs, valamint az összes többi előző ácsárja írásait. Csak azt kell biztosítania, hogy a könyvek energiáját valóban az Úr szolgálatában fogják felhasználni; különben őt fogják felelősségre vonni a visszahatásokért. Arra is szükség van, hogy minden transzcendentális nyomda vagy közös vaisnava vállalat pénzügyileg átlátható legyen, valamennyi munkatársuk előtt. Ahogy mondják: Világos számlák tartják fenn a barátságot, vagy, Szeretet és bizalom jó ügyintézéssel.

A Bhaktivedanta Book Trust és a Gaudija Math többi kiadóvállalatai nem többek, és nem kevesebbek, mint a Gaudija Math szolgáló ágai. Nagy csalódást kelt, amikor a családtagok nem ismerik a többi rokonukat. Kevésbé fontos a vaisnava történelemben bármelyik nagy ácsárjánk, pl. Srila Bhaktivinoda Thákur, mint Srila Dzsíva Goszvámi? Képzeljétek el, hogy valaki a Rádhá-Dámodar templomból jogdíjat akar követelni Srila Dzsíva Goszvámi könyvei után, amelyeket a vaisnavák kiadtak. Elég rossz, hogy olyan sok csodálatos tírthát, mint a Goszvámi templomok, tévéző és „bidhit” szívó lakók foglaltak el.

Ideje, hogy világosan a középpontba állítsuk az igazi sziddhántát. Egy ácsárja utódai,még akkor is, ha megkapták a megfelelő kinevezést, mindig tartsák eszükben, hogy a hittestvéreiknek éppen annyira joguk és kötelességük, hogy tovább vigyék a tanítványi láncot. Ez a tanítványi lánc törvénye.